Okos tévékhez okos vásárlókat!
Smart, full HD, 3D - megannyi fogalom amiről néhány éve még mit sem sejtettünk. Ma pedig már szinte csak ilyen okos csodákat árulnak megannyi extra funkcióval. De vajon melyikben lehet megbízni, melyik mit tud és ár-érték arányban mi a legjobb választás? Böngéssze Ön is immár 28-szereplős tesztünket, hogy megtudja, az Ön számára melyik készülék a legjobb választás!
Kevés ember él a földtekén, aki ne ismerné a televíziót. Sokak szerint magányoldó, szórakoztatva oktató, afféle kedves házibarát, mások szerint a gondolkodást tompító, agresszívan manipuláló szörny, valódi tömegpusztító fegyver. Dülledt szeméből áramlik valami felénk, ami állítólag a világ, majd lassan átölel elektronikus karjaival, és ha sokáig bámuljuk, megértjük: nem mi nézzük őt, hanem ő minket.
Vagy lehet, hogy csak túl sok sört ittunk a VB döntő előtt?
A II. világháború után tömegméretekben terjedő új eszköz – a TV – kulturális hatása állandó, meg-megújuló vita tárgya évtizedek óta.
Disputák a televíziózásról, röviden
Edison 1922-ben még arra gondolt, hogy a mozgókép fokozatos elterjedése forradalmasítani fogja az oktatási rendszert, és hamarosan feleslegessé teszi a tankönyvek nagy részét.
A harmincas és negyvenes évek Amerikája szentül hitte, hogy a kibontakozó audiovizuális világban az országot behálózó adók el fogják terjeszteni a helyes és választékos nyelvhasználatot, és magas színvonalú tévéjátékok fogják országszerte lényegesen magasabb szintre emelni a közízlést. Ez volt az a periódus, amit médiakultúra optimizmusként jellemezhetnénk.
Mint minden újdonsághoz, a televíziózáshoz is túlzott remények, utópisztikus elképzelések fűződtek. Gyors elterjedése azt a várakozást keltette, hogy mintegy „házhoz szállítva” a nívósabb kultúrát – a televízió nivelláló hatást fejt ki, és csökkenti a társadalmi rétegek műveltségi szintje közti szakadékot.
A média-optimizmus kezdeti megnyilatkozásai után a pesszimisztikus értékelések lettek egyre népszerűbbek. Eszerint folyamatossá válik a kulturális nívócsökkenés, mivel a széles rétegek „nem vevők” az úgynevezett magaskultúra értékeire. Így a puszta szórakoztatást szolgáló „mere entertainment” tartalmak óhatatlanul kiszorítják az értékeseket, s e folyamat eredményeként a közízlés az eredetihez képest is tovább süllyedhet. A bulvár sztorik rövidek, megértésükhöz nem kell gondolkodni, és a legtöbben érdekesebbnek találják, mint a saját, gyakran üres vagy üresnek vélt életüket. Lányi András író, filmrendező szerint „csak a legkihegyezettebb poén, a legkönnyebben megjegyezhető hazugság tarthat igényt sikerre a televízióban”.
Más kritikusok manipulatív szándékokat is tulajdonítanak a média kommunikátoroknak, amelyek nyomán a nagyközönség az önálló véleményformálásra képtelen passzív befogadói státuszba süllyed.
Művelt vagy művelődni vágyó közönségből „média-drogfüggő” fogyasztóvá.
Sokan gondolják, hogy amit látunk az csak hazugságok sorozatára épített virtuális világ.
Ami igaz, az igaz, a média roppant befolyással bír az emberek felett. Már régen nem csak információkat közvetít, hanem aktívan befolyásol, manipulál, értékrend paneleket gyömöszöl belénk. Parancsolgat, és észre se vesszük. Az emberek szinte már csak arról beszélnek, amit a médiában láttak, hallottak. A médiahatalom keményen meghatározza, mi a fontos és mi nem, miről gondolkozzunk és nemritkán, hogy egyáltalán miről is szabad gondolkoznunk.
Egyre silányabb minőség, egyre magasabb technikai szinten.
Mindezt csupán pár dologért. Nézettségi mutatók, reklámidők eladása, profit.
Hankiss Elemér szerint a média esély lehetne arra, hogy az emberek közösen megértsék az emberi élet centrális kérdéseit: kik vagyunk, merre tartunk, mit jelent a boldogság, hogyan viszonyuljunk fájdalomhoz, élethez és halálhoz.
Nem tisztünk igazságot tenni, de megengedhetünk magunknak egy megállapítást. Egy jó ideje már nem a készülékekben van a hiba.
A Nipkow tárcsától, a telechoron át a hibrid televízióig
A televíziózás története is összeköthető azzal a technikai folyamattal, melynek lényege a jelek átalakítása elektronikus jelekké, azok továbbítása, majd egy dekódolásra alkalmas eszköz segítségével az ember számára újra érzékelhető jellé, esetünkben kép- és hangjelekké történő visszaalakítása.
1884. Németországban Paul Nipkow kifejleszt egy készüléket, mely képes arra, hogy egy fotocellával a képet elektromos jellé alakítsa át. Ennek alapja egy spirálisan lyukakkal ellátott lemez, mely a kép és egy szeléniummal bevont felület között forog, lehetővé téve a kép felbontását fénysugarakra. A szerkezet másik végén az elektromos jel ismét fénnyé alakul, és egy hasonló korong képpé alakítja a tárgyat.
1897-ben Németországban Karl Ferdinand Braun kifejleszti a katódsugárcsövet. Ez egy különleges vákuumcső, mely képeket jelenít meg fluoreszkáló felületen elektromos sugár hatására. A képernyők ma is ezen elv szerint működnek.
Magyarországon Mihály Dénes 1919-ben a Telefongyár laboratóriumában végzett sikeres kísérleteket képek elektromos úton történő továbbítására, majd ugyanő 1928-ban már a német posta kiállításán mutatta be a telechort, a televízió ősét, amely képes volt állóképek közvetítésére több kilométeres távolságra. Egy év múlva a berlin-witzlebeni rádióállomás rendszeresen kezdett sugározni mozgó képeket.
1923. december 19. Az Egyesült Államokba kivándorolt orosz fizikus, Vladimir Zworkyn elkészíti az elektronikus ikonoszkópot, mely az első tévékamera. Az elektronikus képletapogatással működő képfelvevő mellett Zworkyn képmegjelenítő csövet is készít – a kineszkópot, mely az első képcső volt. Ugyanekkor készítették az első televíziókészüléket, elindult az első rendszeres, nyilvános televíziós adás az USA-ban.
1926-ban szabadalmaztatta teljesen elektronikus televízió rendszerét Tihanyi Kálmán. Ez felületesen nézve hasonló a korábban javasolt katódsugárcsöves megoldásokhoz, ám működési koncepciója más technológiára épült, mely a töltéstárolás elve néven vált híressé. A korszerű televízió alapelvére és felépítésére vonatkozó találmányt, bár a Telefunken és Siemens cégek igen lelkesen fogadták, végül mégis a mechanikus televízió továbbfejlesztése mellett döntöttek. Az RCA amerikai tévégyártó 1930-ban, angol és francia szabadalmainak közzétételét követően kereste meg Tihanyit. Tárgyalásai 1934-ben sikerrel zárultak. Ekkor a cég megvásárolta szabadalmait.
1929. A berlini rádiókiállítás szenzációja a képrádió. Itt mutatják be Karolus, Mihály Dénes és Baird különféle mechanikus rendszereit. Utóbbi kettő a Nipkow-tárcsát használja, a kép 1000-2000 képpontból áll, ennél többet a 9 kHz-es sávszélesség (középhullámon) nem is tett lehetővé.
1931. Manfred von Ardenne sikeres kísérleteket végez a teljesen elektronikus képátvitellel. Ugyanakkor Zworkyn megszerkeszti az első használható képfelvevő csövet.
1935. Berlinben megkezdik az első rendszeres, csak elektronikus tévéadásokat (előzőleg filmszalagra vett műsorral) a Paul Nipkow-ról elnevezett adóval.
1936. Fontos év a televízió történetében: már közvetítést adtak a berlini olimpiáról: megkezdte kísérleti adásait Londonban a BBC.
Mégis az igazi „tévé-civilizációról”, úgy kontinensünkön, mint Amerikában, csak a második világháború lezárását követő időszaktól beszélhetünk.
1937. Angliában beindul a 405 soros Marconi-rendszerű adás a koronázási ceremónia közvetítésével.
A többit csak röviden. 1948-49-ben az USA területén elindul az első kábeltévé hálózat, és kidolgozzák az első színes-tévé szabványt (NTSC)
1957-ben a Magyar TV is hivatalosan megkezdi adását a május 1-jei felvonulás közvetítésével.
A 90-es években az amerikai háztartások 98 %-ában van tévé; A Sony előáll a lapos tv koncepciójával és megalkot egy web-tévét is. Elterjed a plazmatévé, és a digitális műholdas adás.
Látható, hogy az utolsó negyven évben mennyire felgyorsult a különböző technikai felfedezések, találmányok alkalmazása.
És a jövő? A 2000 utáni időszak a digitális televíziózás kora. A világ a 4K felé tart, ami Ultra HD felbontást jelent (minimum 3840 x 2160 pixel). Hol van már a képrádió vagy Marconi 405 soros felbontású rendszere…
A tévékészülék képernyőjére az élő adáson kívül internetes tartalmakat is behúzó új technológia születik. A megállíthatatlanul fejlődő hibrid.
Okostévék kezdik uralni a lakásunkat, életünket. Az új technológia győztesei olyan videó-szolgáltatók, akik képesek voltak beköltözni a tévéadások mellé, és kannibalizálni a műsoridőt a kereskedelmi csatornáktól.
És itt kanyarodunk vissza egy pillanatra a profithoz. A hibrid technológia lesz a marketing specialisták álma. A karosszékünkből interaktív módon fogyaszthatjuk a világot. Információt kapunk, megragadják a figyelmünket, felkeltik a vágyat és cselekszünk. Megszakítás nélkül, perceken belül eljutunk az álom megvalósulásához. A reklám a tévén keresztül elvezet a vásárlásig.
A jövőben a DVB rendszeren keresztül személyre szóló tartalmakat kapunk internetes alapon. Nem tévécsatornákat, hanem műsorokat fogunk nézni. Nem köt a műsoridő, szabadnak érezzük magunkat, és egyre jobban belebonyolódunk a virtuális univerzumba.
Vannak, akik azt mondják mindig lesz a gépeken egy kikapcsoló-gomb. Csakugyan? És lesz még annyi öntudatunk is, hogy képesek legyünk megnyomni?
A televíziók piaca, és a tesztek
Egy évtizeddel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy az európai cégek gyakorlatilag eltűnnek a nemzetközi piacról. A Thomsont, Grundigot, sőt a Philipset is eladták. A japán tévék sincsenek az elsők között. Sötét napokat él át a Hitachi, a Sharp, a Panasonic, a Toshiba. A Sony erejét megfeszítve tartja magát valahogy, de a koreai gigászok (Samsung, LG) nyomába ma már kizárólag a kínai vörös sárkány Magyarországon egyelőre ismeretlen kölykei lépnek. Nyersen, könyörtelenül, félelmetes mennyiségű állami tőketámogatással.
A tévé piacnak ez a titka. Dél-Korea és Kína külön állami tőkeversenyt folytat. A kínaiak mindent – finoman szólva – „eltanulnak” a koreai technológiából, és lassan eljutnak odáig, hogy saját elképesztő prototípusokat is előállítanak. Ilyen például a Hisense szemüveg nélküli 3D-s hajlított készüléke.
Kik a sárkánykölykök, akik a Samsung és az LG vérére hajtanak? A Hisense, a TCL, a Seiki, a Changhong, a Haier. Ugye sosem hallottunk róluk? A jövőben minden bizonnyal egyre többet fogunk. A TCL vette meg például a Thomsont, a Hisense a patinás, német céggel a Loewe-vel kooperál, hogy „rátörhesse” Európára is az ajtót.
Az ICRT független tesztelői már foglalkoznak ezeknek a készülékeknek az ellenőrzésével is, de Magyarországon a kínai cégeknek még nincs piaci súlya, így tesztjeink csupán az itt kapható termékek egy részét fedik le. Nagy meglepetések nincsenek.
Az LG és a Samsung jó eredményeket hoz, jó áron. A Samsung egyszer füllent egy „alacsony” árkategóriás 100 eFt alatti termékéről. Az eredmény közepes a műszaki leírásokban leírtakhoz képest. Szokatlan a koreai cégtől.
A Sony fogcsikorgatva hozza a jó teszteredményeket, másfélszer akkora áron.
A többiek – Sharp, Philips, Panasonic – jellemzője: közepes teszteredmények, szép magas fogyasztói árért.
És egy relatív drága Toshiba, gyenge átlageredménnyel.
A részleteket Előfizetőink megtudhatják ide kattintva.
Tesztünk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával készült
Nemzeti Fejlesztési Minisztérium - a fogyasztók érdekében
Kattintson a videóra és elmondjuk Önnek,
hogyan ismerheti meg teszteredményeinket!
