Krémesek és rémesek: jégkrémteszt
Ha végre itt a nyár… – kezdődik A pancsoló kislány című retro slágerünk, és ehhez a nyárhoz a dalban megénekelt strand legalább annyira hozzátartozik, mint a jégkrém vagy a fagylalt. Így aztán a nyár beköszöntével mi sem tehettünk mást, mint hogy a teljesség igénye nélkül megkóstoltunk 14 csokoládés, illetve vaníliás pálcikás jégkrémet, felemás eredménnyel.
Röviddel ezelőtt nemcsak a naptári, hanem a valódi nyár is megérkezett, néhány napos tikkasztó hőség formájában. Minden bizonnyal a strandok mellett a fagylalt- és jégkrémárusok forgalma is megugrott, hiszen a nagy melegben ki ne vágyna egy kis hűsítő csemegére. De mielőtt e több ezer éves hagyománnyal rendelkező finomság történetére visszatekintenénk, érdemes tisztáznunk, mi is a különbség fagylalt és jégkrém között.
Fagylalt kontra jégkrém
A fagylaltoknak több típusa van. Az előre gyártottakat a nagyobb készítők forgalmazzák, és túlnyomórészt aromákkal, ízfokozókkal készítik. A lágy vagy csavaros fagylaltot általában porított alapanyagok alkotják, cukor- és zsírtartalmuk magas. A porfagylalt előre gyártott, zacskózott, előkevert termék, vízzel és kötőanyaggal – éppen ezért íze és minősége is jócskán hagyhat kívánnivalót maga után. Ennek tökéletes ellentéte a kézműves fagylalt. Helyben és frissen készítik, főzött alapokon, minőségi ízesítők és paszták hozzáadásával. A fagylaltalapot nyolcvanöt fokra főzik fel, majd öt fokra hűtik vissza. Ez a tejes fagylaltok alapanyaga, amihez gyümölcsízesítésnél valódi gyümölcs, egzotikus fajtáknál pedig jó minőségű paszta kerül.
A jégkrémet iparszerű termelés útján állítják elő, mesterséges aromákkal és színezőkkel, különféle zsírokkal, margarinokkal, ipari cukrokkal készítik. A zsiradék ahhoz szükséges, hogy magas legyen az olvadáspontja, így tovább bírja a szállítást. Ehhez általában kókusz-, pálma- és egyéb zsírokat, esetleg hidrogénezett növényi zsírt használnak.
Jégkrém „tankönyvből”
A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint a jégkrém pasztőrözéssel, rendszerint homogénezéssel, szükség szerint érleléssel, hűtött állapotban végzett habosítással, ezt követő fagyasztással készült, esetleg díszített, kiegészítő anyagokkal ellátott, csomagolt termék, amelyet kemény, fagyasztott állapotban tárolnak, szállítanak, árusítanak és fogyasztanak. Beszélhetünk tejjégkrémről, tejes jégkrémről, gyümölcs és tejes gyümölcs, vizes és fermentált anyagot – joghurtot, túrót –, illetve alkoholt vagy tojást tartalmazó jégkrémről.
Kérdéses eredet
A fagylalt ősének felbukkanásáról megoszlanak a vélemények. Valószínűleg a tehetősebb kínaiak már mintegy ötezer éve fogyasztottak tejből, gyümölcsből, s akkor még hóból készült jeges édességet. A kínaiak nem csupán majszolták a fagyit, de rájöttek a fagyasztás módszerére is, méghozzá úgy, hogy jeget kevertek el sóval, s ezzel falazták körbe a szörbettel teli edényeket. Más krónikák arról szólnak, hogy a fagylalt az igencsak terebélyes Heliogabadus császár nevéhez fűződik. Az uralkodót a nagy római melegben állandóan gutaütés kerülgette, így orvosai tanácsára gyakran hozatott havat a közeli hegyekből, amit előszeretettel nyalogatott és ölelgetett enyhülés céljából. Az olaszok szerint pedig a fagyit Néró császár találta ki, állítólag az egyik hadjárata során mogyorót, bort és mézet kevertetett el hóval. A történelem több más híres alakja volt még fagylaltkedvelő, így például Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt, Hippokratész pedig betegeinek ajánlotta gyógyírként.
Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt előállítása, és főképpen folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a készítőket és drágává is tette a terméket. A 19. század végére már a legtöbb magára valamit adó kávéházban lehetett kapni fagylaltot. Amerikába az 1700-as évek végén jutott el a fagylalt receptje. Miután 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, a fagylalt hordozhatóvá vált, növelve népszerűségét. 1923-ban Harry Burt szabadalmaztatta a „jégkrém pálcikán” elnevezéssel forgalomba kerülő, csomagolt fagylaltját, tesztünk alanyainak elődjét.
Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a 18. században, és hamar kedveltté vált, az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept. Akkoriban még leginkább a gyerekeknek ajánlották, bár voltak már olyan receptek is, amelyekben bort és pezsgőt is adtak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiakat vonzva az édességhez (forrás: Wikipedia).
A tesztről számokban
Ahogyan azt már a bevezetőben említettük összesen 14 – 6 vaníliás, 4 csokis, 2 kakaós, 1 csokoládés-vaníliás és 1 trüffel – pálcikás jégkrémet kóstoltunk élelmiszer-szakértők és – a slágerterméknek köszönhetően – több laikus tesztelő bevonásával Budapesten, a zuglói Thököly Vendéglőben, amely nem csak a teszthelyszínt adta, de a tesztre várakozó termékek megfelelő tárolását és előkészítését is biztosította.
A különböző kategóriákban adott pontszámok és szorzók (külső=1,0; illat=0,4; állomány=1,2; íz=1,4) összevonása, majd a végső pontszámok kiszámítása után felemás eredményre jutottunk: mindössze 1 termék érdemelt kiváló, emellett 5 jó minősítést. Őket 5 közepes, 1 még megfelelő és 2 nem megfelelő, azaz elégtelen osztályzatot kapott jégkrém követte.
Aki ennél többre kíváncsi, az tekintse meg részletes eredményeinket erre a linkre kattintva!
Kattintson a videóra és elmondjuk Önnek,
hogyan ismerheti meg teszteredményeinket!
